Elönti szívem az este meg a bánat
ezen az áprilisi alkonyaton
mikor elmúlóban minden és
a szomszédban csikóval játszik egy kölyök.
Mozdítgatja a lombokat a szél
csupán a halál mozdulatlan:
homályos őszéjszakákon
az üresen visszhangzó nagyszobákban
itt aludt mindég egy gyerek
még künn diófák meg a nyírek
fájdalma suhogott.

Jaj de beteg voltam akkoriban
Kedvesem! Ó de beteg:
éjszakákat kódorogtam át az utcán
zsebeimben öngyilkossági tervek
skizofrénia és szájharmonika
istenem! Nagyon egyedül voltam.

Mindég hegyekbe vitt az utam
onnét lestem a várost
reszketve sírva
földre borulva-
csak kedvesem a szobalány jött be hozzám
éjjelente meg a hold
Szorongásoktól kínzottan
írtam hallhatatlanságról
lázadásról:
álmatlanul teleírtam
reggelig szobám falait
s jöttek vendégeim Kafka stb
jöttek és a halálról fecsegtek
kalapjuk akár a régi rajzokon
és csecsemőnyi keskeny
vállukon egyenruha parolija
rendőröké vagy vonatvezetőké
És miközben halálról fecsegtek
fájtunk egymásnak mint szeretkezők
kedvesem! Hogy fájt szeretkezésünk
Hagyma és szappanszagú kezedet
csókoltam aztán meg a lábadat
amíg az éj üvöltve rám szakadt
hogy agyam elboruljon
míg otthagytad
S én beteg agyvelőmet
reszketve bújtattam
a takarók alá
akár a leprás
és izzatag vonatként
ellihegett az éjjel
Szívem!
én nem létező szívem
te hamis dal
szívem
te gyors sodrású folyó
ki fájdalmat
bánatot összehabzsol
te
kémleled a várost ablaküvegből
te lesed néma gyűlölettel
pedig kész lennél
szeretetre szánalomra
gyöngédségre és
messzi utak szenvedéseire
Senki sem tudja rólad
senki sem hogy a
szenvedés tornyából
te lesed a várost

Olyan ez a világ
mint ablakkeret:
elpergünk üvegében
képeslaponként

De a szívem
mint vak gyerek
botorkál…

Veress Miklos –Tarik Demirkan fordítása